Szabadalom védjegy találmány

Az első világháború befejezését követően A.O. Repülőgépgyár néven alakított üzemet, ahol repülőgépek, lég- és hajócsavarok gyártását kezdi meg.

A 20-as évek közepe felé kezdett újra a helikopterekkel foglalkozni, 4 év alatt 4 különböző helikoptert tervezett és próbált ki.

1928-ban siker koronázta kitartását és saját tervezésű AH-1névre keresztelt helikoptere szeptember 9-én Hosszú Istvánnal a 'fedélzetén' elemelkedett a földtől. A szerkezet 120LE-s Le Rhone típusú motorral volt ellátva és két, egyenként 4.35m átmérőjű, egymás fölé helyezett és ellentétes irányba forgó fa-propeller működtette. A rugalmas leszállást a gépre szerelt 4 focilabda és autógumi biztosította. A propeller 1100 fordulatot tett meg először a földön, majd a gép felszállt, és mintegy 10 méteres magasságban 'lebegett' majdnem tíz percen keresztül. Ezután minden gond nélkül leszállt.

A korai dokumentációknak köszönhetően nyugtázhatjuk, hogy Asbóth helikoptere volt az első, amely pilótával képes volt felemelkedni és huzamosabb ideig nagy magasságban lebegni.

Asbóth fejlesztéseit folytatta és elkészítette az AH2-es, az AH-3-as és az AH-4-es modelleket is. Ezek közül az utolsó modellnek volt a legnagyobb sikere, az AH-4-esnek.

Az AH 4-esben a megviselt 120 LE-s Le Rhone helyett az ellentétes irányú forgást végző, közös tengelyű főrotorokat egy 110LE-s Clerget forgómotor hajtotta.A helikopter összetett csuklós szárnyakkal rendelkezett, melyek a rotorok által keltett lefelé ható légáramlatban voltak elhelyezve. Az AH-4-es modellben egybeötvözött és tökélyre vitt minden addigi technikai fejlesztést. A gép híres volt gyors emelkedéséről, jó kormányozhatóságáról, stabilitásáról és nem utolsó sorban a leszállás biztosságáról is.

Az AH 4-essel összesen 95 alkalommal szálltak fel, s 3 óra 43 percet repültek vele. Asbóth agilitása ellenére az állam nem volt hajlandó támogatni kísérleteit, s anyagi okok miatt fel kellett hagynia a kísérletezéssel. Az AH 4 utoljára 1939. március 31-én repült.

Asbóth a második világháború után egy újításokat kivetelező vállalat szakértője lett.

A képen látható az a szélmalom ami alapján az emberek Verancsics Fausztuszt a szélturbina feltalálójának nevezik.

A torony melleti pró alaprajz szemlélteti, hogy a járókerék nyolcszárnyú és a forgóelem körül 30 fokos dőlésszögű terelők vannak elhelyezve.

Ennek a felépítésnek köszönhetően a szélturbina széliránytól függetlenül is működőképes volt. A légáramlat felgyorsult a két terelő között és elkezdte forgatni a járókereket.

A torony ablakán át látszik az őrlőkövek fogaskerekeit forgató nagy fogaskerék.

 Az automata sebességváltó feltalálója Bíró László

Bíró László rendkívül széles érdeklődési körű személyiség volt. Ma akár a végletek emberének is nevezhetnénk: egy ideig a hipnózis foglalkoztatta, később vámügyekkel foglalkozó hivatalnokként tevékenykedett, de nem állt messze tőle az autóversenyzés sem. S ha már erre a területre is elmerészkedett, kidolgozott egy automatikus sebességváltót, amely iránt a General Motors nagy érdeklődést mutatott.

Bíró, egy petróleumtársaság vámügyintézőjeként vásárolt egy vörös Bugatti-t, melyben a tengelykapcsolós mechanizmusú sebességváltóval való kapcsolást túl nehézkesnek találta.Ekkor kezdett el elmélkedni a sebességváltás egy automatikus megoldásán.

Egy évnyi kísérletezés után megépítette és szabadalmaztatta automata sebességváltóművét.

A tömeggyártáshoz azonban nem rendelkezett elegendő tőkével, így arra az elhatározásra jutott, hogy eladja a szabadalmi jogot. A General Motors német leányvállalata, az Opel kérte arra, hogy mutassa be találmányát Berlinben. Hogy műve megbízhatóságát növelje, Bíró beépítette azt saját motorbiciklijébe. Így indult neki az 1000 km-es útnak Berlinbe egy utasával, aki az oldalkocsiban foglalt helyet. Hegyen-völgyön át végül is minden probléma nélkül megérkeztek.

Berlinben négy sikeres tesztvezetést hajtott végre. A General Motors (Opel) mérnökei megegyeztek vele, hogy minden eladott darab után fél %-ot kap a nyereségből, és további havi 200 amerikai dollárt öt éven keresztül. Ez utóbbi egy darabig igen jómódú életet biztosított számára, azonban a liszensz jogdíja soha nem került kifizetésre, mivel a gyár a terveket nem felhasználásra, hanem a konkurencia kiiktatása céljából vásárolta meg, így azok egy iktatószekrény mélyére kerültek.

Így írt róla: "Az automata sebességváltó szabadalmát a General Motors berlini képviseletének sikerült eladnom. Ebben a tranzakcióban, a témában való járatlanságom miatt elkövettem néhány hibát. A General Motors főnökségének meghívására az automata sebességváltóval ellátott motorkerékpáron Berlinbe kellett utaznom, hogy ott bemutatót tartsak. Végül megvették a jogokat [...] és közölték velem, hogy nincs szándékukban gyártani (a berendezést), mivel már sok éve hidraulikus sebességváltóval dolgoznak, és továbbra is ezt kívánják alkalmazni. Egyszerűen azért vették meg találmányomat, hogy azt ne vehesse meg a konkurencia." /Bíró László/

Ennek ellenére az amerikai magyarok mind a mai napig Bíró Lászlót tartják az amerikai jólétet szimbolizáló sebességváltó feltalálójának.

 Az automata sebességváltó feltalálója Bíró László

Bíró László rendkívül széles érdeklődési körű személyiség volt. Ma akár a végletek emberének is nevezhetnénk: egy ideig a hipnózis foglalkoztatta, később vámügyekkel foglalkozó hivatalnokként tevékenykedett, de nem állt messze tőle az autóversenyzés sem. S ha már erre a területre is elmerészkedett, kidolgozott egy automatikus sebességváltót, amely iránt a General Motors nagy érdeklődést mutatott.

Bíró, egy petróleumtársaság vámügyintézőjeként vásárolt egy vörös Bugatti-t, melyben a tengelykapcsolós mechanizmusú sebességváltóval való kapcsolást túl nehézkesnek találta.Ekkor kezdett el elmélkedni a sebességváltás egy automatikus megoldásán.

Egy évnyi kísérletezés után megépítette és szabadalmaztatta automata sebességváltóművét.

A tömeggyártáshoz azonban nem rendelkezett elegendő tőkével, így arra az elhatározásra jutott, hogy eladja a szabadalmi jogot. A General Motors német leányvállalata, az Opel kérte arra, hogy mutassa be találmányát Berlinben. Hogy műve megbízhatóságát növelje, Bíró beépítette azt saját motorbiciklijébe. Így indult neki az 1000 km-es útnak Berlinbe egy utasával, aki az oldalkocsiban foglalt helyet. Hegyen-völgyön át végül is minden probléma nélkül megérkeztek.

Berlinben négy sikeres tesztvezetést hajtott végre. A General Motors (Opel) mérnökei megegyeztek vele, hogy minden eladott darab után fél %-ot kap a nyereségből, és további havi 200 amerikai dollárt öt éven keresztül. Ez utóbbi egy darabig igen jómódú életet biztosított számára, azonban a liszensz jogdíja soha nem került kifizetésre, mivel a gyár a terveket nem felhasználásra, hanem a konkurencia kiiktatása céljából vásárolta meg, így azok egy iktatószekrény mélyére kerültek.

Így írt róla: "Az automata sebességváltó szabadalmát a General Motors berlini képviseletének sikerült eladnom. Ebben a tranzakcióban, a témában való járatlanságom miatt elkövettem néhány hibát. A General Motors főnökségének meghívására az automata sebességváltóval ellátott motorkerékpáron Berlinbe kellett utaznom, hogy ott bemutatót tartsak. Végül megvették a jogokat [...] és közölték velem, hogy nincs szándékukban gyártani (a berendezést), mivel már sok éve hidraulikus sebességváltóval dolgoznak, és továbbra is ezt kívánják alkalmazni. Egyszerűen azért vették meg találmányomat, hogy azt ne vehesse meg a konkurencia." /Bíró László/

Ennek ellenére az amerikai magyarok mind a mai napig Bíró Lászlót tartják az amerikai jólétet szimbolizáló sebességváltó feltalálójának.

Később a golyóstoll liszensz jogokat az angol kormány vette meg, amely a Brit Királyi Légierő számára keresett egy olyan, újfajta tollat, melyet a nagy magasságban közlekedő vadászgépek személyzete is tudott használni a nagy nyomáson anélkül, hogy a tinta kifolyt volna belőle. A golyóstollnak a légierőnél történő sikeres bevezetése után került a golyóstoll, vagy ahogyan Angliában hívták, a "Biro-pen" a reflektorfénybe, s került a nyilvánosság elé.

1945. májusában az Eversharp Company szövetkezett az Eberhard-Faber céggel, hogy megszerezzék a golyóstoll kizárólagos liszenszét Argentínában. A toll ezek után "Eversharp CA" néven új márkanevet kapott.

1945. júniusában, kevesebb mint egy hónappal azután, hogy az Eversharp/Eberhard lezárta a tárgyalásokat az Eterpen céggel, egy Chicago-i üzletember, Milton Reynolds látogatott Buenos Aires-be. Mikor egy üzletben meglátta a golyóstollat, rögtön felismerte az abban rejlő kereskedelmi lehetőségeket. Vásárolt egy pár darabot mintaként, majd miután hazatért Amerikába, nem sokkal később megalapította saját golyóstoll gyárát, a Reynolds International Pen Company-t, semmibe véve az Eversharp cég szabadalmi jogait.

1945. október 29-én Reynolds immár négy hónapja másolta a terméket, és Reynold's Rocket, azaz Reynolds Rakétája néven árulta azt a New York-i Gimbels áruházban. A Reynolds által készített utánzatok legyőzték az Eversharp termékeit a piacon.

12.50$-ba került egy toll, melyből közel 10.000 darab kelt el az első eladási napon. Az előtte való napon egy hirdetést jelentetett meg a Gimbels a New York Times-ban, melyben fantasztikus csoda töltőtollnak nevezték a Reynolds féle tollat, ami garantáltan két éven át nem igényel újratöltést. A promóció hatására másnap az áruház előtt majd 5000 ember kígyózott.

1945 Karácsonyán kerültek a boltokba az első, nyilvánosság számára gyártottgolyóstollak Nagy-Britanniában, melyeket a Miles-Martin Pen Company gyártott.

1951-re a golyóstoll háttérbe szorult a piacon, újra a töltőtoll-at kezdték el vásárolni.Reynolds felszámolta vállalatát.

1954 januárjában a Parker Pens bemutatta első golyóstollát, a "Jotter"-t. Ezt ötször olyan hosszú ideig lehetett használni, mint a Reynolds vagy az Eversharp által készítetttollakat. Különböző méretű hegyekkel és nagy kapacitású festéktartállyal rendelkeztek. Kevesebb, mint 1 év alatt a Parker 3.5 millió golyóstollat adott el 2.95$-8.75$ közötti áron.

A golyóstoll napjainkig

Ezután a golyóstoll újra felfelé ívelő karriert futott be, köszönhetően a még tovább tökéletesített technológiának. Mind a mai napig a legnépszerűbb írószernek tartják világszerte.

A mai modern golyóstollak világszerte több tízmillió példányban kelnek el. A Parker mai golyóstollaival közel 8 km-nyi szöveget írhatunk le, mielőtt azok kifogynának.

Arra, hogy hogyan ötlötte ki Bíró László a golyóstollat, nincs bizonyított tény csak találgatások vannak.

Egy vékony cső aljára elhelyezett egy sima felületű acélgolyót,melynek majdnem tökéletesen kellett illeszkednie a cső falához. A golyó fölé, a csőbe tintát, később speciális festéket öntött. Ahogy a tollat végighúzták a papíron, a golyó elfordult, s tintát szívott magával a felső részről, melyet aztán a golyó a papírra préselt.

Az első általa összeszerelt példányokkal - azok bármilyen tetszetősek voltak is - nem lehetett tökéletesen írni. Betűk írására alkalmatlanok voltak, s a rosszul beágyazott golyók sűrűn elakadtak.

A sikertelen modellek sorozata után Bíró László arra a következtetésre jutott, hogy mivel a működés elve jó, csakis az alkatrészek pontatlansága okozhatja a problémát. A használható golyóstoll előállításához pontosan megmunkált és hibátlanul kialakított golyókra volt szüksége. A további fejlesztésekben fivére György, valamint Goy Andor és a Kovalszky testvérek cégei segédkeztek. Ezután több éves kísérletezés következett.

Argentínában történt letelepedése után - megfelelő módosítással - a golyóstoll töltésére öntvényrepedést jelző festéket alkalmazott. Speciális festékkel töltött golyóstollára 1943. június 10-én kapott szabadalmat, melynek legfőbb jellemzője az volt, hogy a benne lévő festék gyorsan száradt, és nem koszolta össze a papírt. Tulajdonképpen ekkor készültek el az első eladásra gyártott golyóstollak Buenos Aires-ben, Argentínában, melyeket "Eterpen"-nek neveztek, az azokat gyártó cég neve alapján

Kevés olyan találmány létezik, amely annyira ismert és szinte mindennapi használati tárggyá vált, mint a gyufa, jóllehet a gázgyújtók és az elektromos gyújtók korában már kissé háttérbe szorult. Feltalálója, pontosabban továbbfejlesztője és véglegesítője Irinyi János volt.
A zajtalan és robbanásmentes biztonsági gyufát 1836-ban, még vegyészhallgató korában szabadalmaztatta. Professzora, Meissner Pál egyik sikertelen kísérlete gondolkodtatta el, és a kálium-klorátot ólom-peroxiddal cserélte fel. A foszfort meleg vízben oldotta fel, majd a kicsapódott foszforszemcséket ólom-szulfiddal és gumiarábikummal elegyítette. A fenyőfa gyufaszálak fejét a képlékeny masszába mártogatta, majd hagyta keményre száradni. Találmányát és a gyártási jogokat eladta Rómer István bécsi gyógyszerésznek, aki az Irinyi-féle biztonsági gyufa gyártásán meggazdagodott, míg Irinyi szegénységben halt meg 1895-ben.

Jedlik Ányos bencés rendi tanár nevéhez két, egymástól meglehetősen eltérő találmány is fűződik. 1828-ban, győri tartózkodása alatt fedezte fel a szódavíz készítésének a módját, a dinamó-elvet pedig 1861-ben írta le.
A világon először ő ismerte fel, hogy a generátorból elhagyható az állandó mágnes, és hogy saját energiájával képes gerjesztést létrehozni és fenntartani. Az első írásos dokumentum erről az egyetem leltárkönyve volt 1861-ben. A bizonyíték egyértelmű ugyan, de mivel találmánya nem vált ismertté, a dinamó feltalálása más nevéhez fűződik. Werner Siemens 1866 végén Jedliktől függetlenül szintén eljutott a dinamó-elvig, és működőképes dinamógépet készített.
Találmányát ismertette és szabadalmaztatta, így a világ Siemens-et ismeri el a dinamó feltalálójának.

A philadelphiai világkiállításon A. G. Bell új találmányt mutatott be: a telefont. Puskás Tivadar azonnal odautazott, hogy megnézze. Úgy látta, a távírdaközpont helyett telefonközpontot kell teremteni. Pénze, kísérleti lehetősége azonban nem volt elegendő, ezért felkereste T. A. Edisont és „találmány-gyárát”, a New York melletti Menlo Parkban. Edisont meggyőzte arról, hogy a telefon nem tökéletesített távírda, hanem egy olyan eszköz, amelyet a nagy nyilvánosság számára kell hozzáférhetővé tenni telefonközpont segítségével. Így 1876 őszétől 1877 nyaráig dolgozott a Menlo Park-i műhelyekben Edison mellett a telefonközpont tervén, amit elkészített, de formálisan nem szabadalmaztatott.
Végül Charles Scribner nevére szabadalmaztatták a telefonközpontot, de maga Edison is elismerte, hogy az ötlet Puskástól származott. Az első telefonközpont 1878-ban a connecticuti New Haven-ben működött, majd a következő évben Puskás Párizsban épített központot. A találmány bevált, a vezetékeket egy központi helyre épített telefonközpontba vezették, a szövevényes városi hálózat rendezett formát öltött.

A philadelphiai világkiállításon A. G. Bell új találmányt mutatott be: a telefont. Puskás Tivadar azonnal odautazott, hogy megnézze. Úgy látta, a távírdaközpont helyett telefonközpontot kell teremteni. Pénze, kísérleti lehetősége azonban nem volt elegendő, ezért felkereste T. A. Edisont és „találmány-gyárát”, a New York melletti Menlo Parkban. Edisont meggyőzte arról, hogy a telefon nem tökéletesített távírda, hanem egy olyan eszköz, amelyet a nagy nyilvánosság számára kell hozzáférhetővé tenni telefonközpont segítségével. Így 1876 őszétől 1877 nyaráig dolgozott a Menlo Park-i műhelyekben Edison mellett a telefonközpont tervén, amit elkészített, de formálisan nem szabadalmaztatott.
Végül Charles Scribner nevére szabadalmaztatták a telefonközpontot, de maga Edison is elismerte, hogy az ötlet Puskástól származott. Az első telefonközpont 1878-ban a connecticuti New Haven-ben működött, majd a következő évben Puskás Párizsban épített központot. A találmány bevált, a vezetékeket egy központi helyre épített telefonközpontba vezették, a szövevényes városi hálózat rendezett formát öltött.

A holográfiát egy Amerikában dolgozó, magyar származású angol állampolgár, Gábor Dénes találta fel 1947-ben. Ezzel a képek rögzítésének egy olyan módját fedezte fel, ami több információ visszaadását tette lehetővé, mint bármelyik addig ismert eljárás. A korábbi képfajták síkbeli vetületek voltak, a holográf azonban valós térhatást mutat, a szem megtévesztésére építve. Tizenhat esztendeig lapult a módszer szakmai folyóiratokban, ám végül 1971-ben Gábor Dénes a holográfia kidolgozásáért fizikai Nobel-díjat kapott.
A találmány koherens, interferálni képes hullámkötegekből álló fény alkalmazásán alapul. Ezekkel világítja meg a tárgyat, amelyek egy - ugyanabból a fénynyalábból származó - fénysugárral találkoznak. Az így keletkező interferáló hullámképet fényképészeti úton rögzítik, majd vetítéskor újra koherens fénnyel világítják meg. A megfelelő világítás hatására a kép rekonstruálja a tárolt információt.
A holográf egyébként nemcsak leképezés, de információtárolás is, és olyan, fény hatására működő rendszer, ami nemcsak az atommag belső leképezésére alkalmas, de az agy modellezésére, és betű, szöveg felismerésére, illetve fordítására is.

1976. október 28-án tették közzé a "Térbeli logikai játék" című szabadalmi bejelentést, amely a legsikeresebb magyar találmánnyá vált "bűvös kocka" vagy "Rubik-kocka" néven. Feltalálója ifjabb Rubik Ernő építész, tervező, feltaláló, akinek édesapja, idősebb Rubik Ernő gépészmérnök szintén feltaláló, repülőgép-tervező volt.

Rubik Ernő eleinte a 2×2×2-es kockát szerette volna megalkotni, az első problémába akkor ütközött, amikor nem tudta, hogy hogyan lehetne úgy összeállítani ezt a kockát, hogy mind a három tengelye körül elforgatható legyen. Először gumigyűrűkkel próbálta egymáshoz rögzíteni a kis kockákat, de egy idő után a gumiszalagok elszakadtak, majd próbálkozott mágnesekkel is, de úgy meg könnyen szétesett a kocka. Ezért a problémát úgy oldotta meg, hogy a kockaelemeket olyan alakúra faragta ki, hogy azok az alakjuknál fogva tartsák össze magukat. Később különböző színekkel jelölte meg az oldalakat, hogy jobban lássa, hogyan mozognak egymáshoz képest. Saját bevallása szerint csak a végleges konstrukciós és formai kidolgozás után ismerte fel, hogy a kocka nemcsak a térbeli mozgások szemléltetésére alkalmas (eredetileg ugyanis ezért alkotta meg), hanem egyben jó játék is, és ezért könnyen értékesíthető.

Luppis fiatalon került az osztrák-magyar haditengerészethez mivel apja tengerészkapitány volt. Itt később kinevezték fregattkapitánnyá. Itt fogalmazódott meg benne az önjáró torpedó ötlete, s el is készítette első, kezdetleges modelljét.

Tulajdonképpen egy hajtószerkezettel ellátott kis csónak volt, amelyet, hogy vízen maradjon, kétoldalt parafa lemezekkel erősítettek meg. Az orrában gyújtókészülék, a csónaktestben robbanótöltet volt. A szerkezetet sűrített levegővel meghajtott hajócsavar mozgatta előre, kormányzására két, egymás mellé szerelt, a partról zsinórokkal mozgatott kormánylapát szolgált. Célba ütközéskor robbant. Luppis akkoriban még "sikló védő"-nek nevezte a szerkezetet.

A hadügyminisztérium nem ismerte fel a találmány jelentőségét, ezért Luppis 1864-ben Robert Whitehead angol származású hajógyárossal társult, s a fiumei üzemben 1866-ra elkészült az első haltorpedó.

A hajtóerőt egy 25 atmoszféra nyomásra feltöltött légtartály szolgáltatta. Két fontos alkatrészét, a giroszkópot és váltótolattyút, valamint az expandáló levegő megfagyását gátló fűtőberendezést és a vele egybeépített vízpárologtatót is magyarok találták fel. A sűrített levegő előmelegítése számottevően fokozta a teljesítményt. A két, ellentétesen forgó hajócsavar az oldalirányú kitérést volt hivatva kiküszöbölni. 1866 december 20-án mutatták be az akkor már torpedónak hívott szerkezetet a Hadügyminisztériumnak.

Az osztrák-magyar Hadügyminisztérium a következő esztendőben megvásárolta a találmányt. Whitehead tisztában volt a torpedóban rejlő kereskedelmi lehetőségekkel, s megtartotta azon jogait, hogy más országokkal is üzleteljen, s attól kezdve minden energiáját a találmány kifejlesztésének szentelte. Egy új szerződést kötött Luppissal, mely alapján teljes körű felügyeleti jogot kapott minden jövőbeni eladás felett. Az elkövetkező két évben tovább fejlesztették találmányukat, s alkalmassá tették felszíni, víz alatti, később pedig repülőgépről való indításra is. Whiteheadnek sikerült kifejlesztenie egy újszerű mélységtartó szerkezetet, ami nagyban hozzájárult a torpedó megtervezéséhez, s mellyel megalapozta jövőbeni sikereit.

Sorozatgyártás 1868-ban kezdődött meg. Anglia, Németország, Olaszország, Franciaország, Japán és Oroszország nagyobb mennyiséget vásárolt az új fegyverből, ezért a fiumei torpedógyár könnyen és gyorsan tudott fejlődni.

A Luppis-Whitehead-féle torpedó első harcszerű bevetésére a perui polgárháborúban került sor, 1877. május 29-én. Tömeges alkalmazása az 1904-es orosz-japán háború tengeri harcaiban kezdődött.Luppis találmányáért 1869-ben magyar nemesnek nevezték ki.

Magyar találmány segítheti a futballbírók munkáját: Maruzsi László feltaláló és Dunai Antal, a magyar szövetség szakmai alelnöke csütörtökön Zürichben bemutatta a nemzetközi szövetség (FIFA) illetékeseinek azt a szerkezetet, amely segítene eldönteni a lesek megítélését. Emellett, hogy a labda áthaladt-e a gól-, alap-, vagy oldalvonalon.

"Fernando Tresaco Garcia, a FIFA játékvezetői bizottságának elnöke, valamint a szervezet két tisztségviselője fogadott minket, megnézték prezentációnkat, és egy filmet a rendszer működéséről - mondta az MLSZ honlapjának Maruzsi. - Jó néhány kérdést tettek fel, amelyekre választ is adtunk, végül gratuláltak és elmondták, hogy továbbítják az anyagot a sportág szabályalkotó testületének, az IFAB-nak. A folyamat tehát elindult, a következő lépés az IFAB válasza lesz, amit minden bizonnyal újabb bemutató követ majd, immár a szabályalkotók előtt".
Az 1886 óta működő IFAB tanácsára a FIFA március elején úgy döntött, hogy továbbra sem kér a bírókat segítő technikai újításokból. Az IFAB két megoldást vizsgált több mint két éven át: az egyikben egy labdába épített chip jelezte volna a gólt, míg a másik a teniszből és krikettből ismert kamerás megoldás, a Sólyomszem volt.
"Tizenkét kamera pásztázza a játékteret, egy program azonnali elemzést végez a felvételekről, és szükség esetén már küldi is a megfelelő jeleket az asszisztensnek" - mondta találmányáról korábban az MTI-nek Maruzsi, aki egykoron maga is bíráskodott.
A rendszer előnye az, hogy nem kellene megállítani a játékot, ugyanis az asszisztensek zászlajába épített jelzőszerkezet - a kamerák képei által feldogozott adatok alapján - nyomban megmutatná, mi a helyes döntés. A program egy kínai nemzetközi találmányi kiállításon aranyérmet nyert, majd 2008. november 11-én megkezdődött az addig a makettasztalon tökéletesen működő videorendszer tesztelése az egyik fővárosi élvonalbeli klub pályáján.

Forrás:index

Egy magyar orvosi műszer segítségével lerövidülhet a rehabilitációja David Beckham futballsztárnak, aki nemrég Achilles-ín-szakadást szenvedett egy olasz bajnoki mérkőzésen, másnap pedig műtéten esett át Finnországban.      

"Magam is az angol futball és Beckham csodálója vagyok, s mikor meghallottam sajnálatos sérülésének hírét, elhatároztam, hogy segítek, és felajánlottam azonnal a két készüléket, mely már 17 éves múltja alatt számos világklasszis sportoló esetében, így a birkózóválogatottnál, kézilabdázóknál, labdarúgóknál is bizonyított - jelentette ki Kavalkó János. - Ez akár hónapokkal  is csökkenheti a rehabilitáció idejét, így ha idejében eljut hozzá, Beckham akár fel is épülhet a világbajnokságra.

Az AC Milannál kölcsönben szereplő, 34 éves sztár a Chievo elleni találkozón szenvedett Achilles-ín-szakadást, majd Turkuban operálta meg a finn specialista, Sakari Orava. Az orvos szerint Beckham nagyjából négy hónap múlva kezdhet el futni, azt követően pedig legalább két hónap, mire ismét játszhat.

A magyar feltaláló részletes prezentációt juttatott el az ötezer eurós készülékről Turkuba, majd a professzor pozitív visszajelzése után, szerdán futárszolgálattal elpostázott két példányt belőle. Az egyiket  Orava használja majd, a másikat a futballista után küldik. A szervezésben és a lebonyolításban oroszlánrészt vállalt Horváth Alexandra, a világbajnok brazil Roberto Carlos - Beckham egyik legjobb barátja - kisfiának magyar édesanyja, akinek köszönhetően célba érhet a magyar találmány. A 115-szörös válogatott Beckham szerdán elhagyta a turkui klinikát, és London érintésével hazautazott Los Angelesbe.

A Kavalkó János feltaláló-kutató által kifejlesztett és az EU-ban szabadalmi oltalom alatt álló Orgon készülék - amely kristályok segítségével építi újra a sejteket, felgyorsítva a hegesedést - képes arra, hogy akár a negyedére csökkentse a gyógyulás időtartamát.

Forrás:hvg